Túl hangos reklámok, avagy kellett nekünk hangosfilm!
A hangosfilm feltalálói most bizonyára forognának a sírjukban, ha tudnák mennyire visszaéltek találmányukkal, ami technikai fejlődés ide, technikai fejlődés oda, de az ő érdemük. A wikipédia szerint három német mérnök volt az úttörője a hangosfilmnek, s ezt már 1922-ben Berlinben be is bizonyították. Bár a filmes szakma vonakodott sokáig átállni a hangos filmre, mert túl költségesnek találták, lassan mégis teret hódított ez a századot, sőt az egész életünket megváltoztató találmány. Mert gondoljunk csak bele mennyi jótól és széptől eshettünk volna el, ha nem terjed el a kép és a hang együtt rögzítésének találmánya!
Itt van mindjárt a reklám, jelen esetben a televízió reklámok. Reklámszakemberként azt mondom, lehet ez hatékony és teljesen korrekt, még akkor is, ha a 21. századra olykor úgy érezzük a túlzott reklám, a túlzott reklámozás már-már esztétikai szemétként tornyosul virtuális és fizikai életterünkben egyaránt.
Minap olvastam, hogy egyre több bejelentés érkezik a Médiatanácshoz a különböző tévétársaságok ellen, mert visszaélnek a hangerősséggel, és kétszeres, háromszoros hangerővel sugározzák a reklámokat. A döntés már megszületett, hatósági eljárást indítanak öt tévécsatorna ellen.
Nem hiszek benne, hogy a bömbölő reklámok a közel ötszáz forintos benzinár, és a munkanélküliség mellett olyan vaskos pénztárcájú vásárlóerőt mozgatna meg. Vagyis, de, addig, míg az őrült hangerőtől leugrik az ágyról, a távirányító után kutatva, hogy azonnal megszabaduljon a zaj forrásától.
Személy szerint sokkal inkább hiszek a finoman megcélzott, közönség felé profi módon tálalt reklámban, mint például a reklámajándék, vagy a promóciós apróbb ajándékok, akciók, mint a különböző inkorrekt fortélyokban.
S, akkor felmerül a kérdés, az internet szöveges műfajában „nyomuló” reklámszakember mit tegyen?
Kezdje el a Caps lock-ot bekapcsolva gépelni értékesítési szövegeit? Mert ez hangoskodást, kiabálást jelent az internet etikett szerint.
Vagy csak én vagyok a szokásosnál is régimódibb, és ez lenne a követendő példa a filmes reklámszakmában?