Blog
Tamponnyomás a gyakorlatban – textil emblémázás
2013-02-20
A tamponnyomás eredete az óra gyártásra vezethető vissza. A neves svájci műhelyekben tamponnyomásra hasonlító eljárással vitték fel a számlapokra a számokat. A technika elterjedéséhez azonban idő kellett, nagyjából a hatvanas évekre tehető a technika egyéb ipari területen való alkalmazása. Mondhatjuk azt is, hogy különféle iparágak fedezték fel maguknak az eljárást. A reklámajándék gyártás csak egy az ide sorolható ágak közül. Maga az eljárás az évtizedek alatt sokat fejlődött, ám újjászületését mégis inkább az utóbbi 20-22 évre tehetjük, amikor is a szilikonkaucsukot kezdték el nyomtatóközegnek, vagyis tamponnak használni. A szilikonkaucsuk anyaga révén rendkívül jól alakítható, s mivel festéktaszító tulajdonsága van, így tökéletes festékátadást biztosít.
De lássuk, hogyan működik!
A tamponnyomás népszerűsége annak is be tudható, hogy bármilyen anyagra lehet az eljárással nyomatot készíteni. Legyen az szövet, fém, papír, bőr, műanyag, üveg, kerámia, fa, agyag, a felület lehet sík, domború vagy homorú, alacsony vagy magas.
Mindez azért lehetséges, amint a videóban is látszik, mert a tampon, (vagy nevezhetjük akár bélyegzőnek is, mert gyakorlatilag úgy működik) rendkívül rugalmas, képes alkalmazkodni a felületi változásokhoz, azaz felveszi a nyomandó tárgy alakját.
A tökéletes lenyomathoz elengedhetetlen a minőségi klisé elkészítése. A klisé lehet acél vagy műanyag. Ez egy síkfelületű lemez, amit UV fényre reagáló réteggel vonnak be. Erre a lemezre helyezik a filmet, ami erős fénnyel megvilágítva exponálódik. Miután vízzel kimosták a klisét, megjelenik a néhány mikron mélységű lenyomat, ahol szabaddá válik a festék útja.
A tamponnyomógép asztalára kerül az emblémázandó tárgy, jelen esetben textilt emblémáznak, a textil esetében fontos, hogy gyűrődésmentesen legyen kiterítve. Amint látjuk, a tampont a gép belemártja a festékbe, a festékkel együtt felveszi a klisé mélyedéseit, ami maga a lenyomat, majd átviszi azt az emblémázni kívánt felületre.
Egyszerű és nagyszerű, ugye?!