Blog
Karácsonyi kellékek a reklámajándékozás fényében
2011-10-18
Arra gondoltam, hogy december első hetéig minden heti bejegyzésem a karácsonyi kellékekről szól. Megpróbálok érdekes történeti háttérrel, sztorikkal, hagyományok feltárásával szolgálni, hogy vonzóvá tegyek egy-egy karácsonyi kelléket, akár magán, akár céges reklámajándékozás céljából.
S, ha szakmai szemszögből nézzük, akkor nem lehetünk álszentek, és azt mondjuk, mindez marketing szempontból sem utolsó. A jól célirányosított reklámajándék vásárlásra buzdít, és visszahívja következő alkalomkor is az ügyfelet, a vásárlót.
Édesanyám mesélte, mikor az ínséges ’50-es években nem volt pénzük karácsonyfadíszre, nagytatám, színes papírba csomagolt vattával díszítette fel a fenyőfát, és hópihe gyanánt is a fehér vattát használta. Mellette alma és dió színesítette az összképet. Szegényes volt a karácsonyfa, de édesanyámék úgy tudtak neki örülni gyerekként, mintha a legnemesebb üvegből készült díszek virítottak volna rajta.
Nos, a karácsonyfadísz szervesen összefonódik a fenyőfa állítás hagyományával. S ez a hagyomány több évszázadra nyúlik vissza. Írásos emlék a karácsonyfa díszítésről 1521-ből maradt fent ránk. Mivel az írásos emlék a franciaországi Elzás tartományból származik, ezért a néprajzkutatók ezt a régiót tartják a karácsonyfa szülőföldjének.
Elzászban december 24-én a templomok szentélyében állították fel az első karácsonyfát. Ekkor még almákkal volt díszítve, és a Paradicsom fáját jelképezte, az emberiség történetének születését, a díszekkel pedig utalva az első emberpár, Ádám és Éva bűneire.
Feltehetőleg a templomban látott karácsonyfákat, a század végére már a hívek otthon is elkezdték utánozni. S az almák mellett, színes papírból készített díszeket aggattak a fákra.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején karácsonyfadísz gyanánt megjelent az arany- és ezüstdió, valamint a habcsók és a marcipános sütemény is.
A következő bejegyzésemben megtudhatjuk, hogyan került az üveggömb a karácsonyfára.