világ közepe

A világ közepe

December 24-én felkeltünk reggel, és felhúztuk a redőnyt. Egyetlen szó hagyta el szánkat: „havazik”. Nincs iskola, nincs tanulnivaló, szóval rögtön a szánkóért rohantunk, aztán pedig ki az utcára, amelyet szinte fel sem ismertünk a fehér, hófedte lepel alatt. Néhol láttunk egy-két lábnyomot a hóban, a szánkónk nyoma viszont elsőként hasított bele a nagy fehérségbe, miközben hallottuk a sín alatt azt a friss hóropogást. Hógolyózás, hóemberépítés, hóangyal, mézeskalácsosbódék – el is telt az egész nap. Aztán sötétedéskor hazaértünk, és már ott állt a fenyő a házban, amelyet elkezdtünk díszíteni. Az otthont pedig elöntötte az alma és a fahéj egymást váltogató, édes illata. Narancs és mandarin díszítette az asztalt. A vacsora meghittebb volt, mint szokott. Utána gyors fürdés, pizsama fel, és igyekeztünk minél inkább elaludni, hogy reggel úgy kelhessünk, hogy kirohanva a tegnapi „havazik” szó helyett egy kerekebb mondat hagyja el a szánkat: „itt járt a Jézuska.” A cikk írójának pedig nagyon későn esett el, hogy a Jézuska valójában nem lány. Hanem a Jézus becézése.

-Hangulatteremtő zene a cikk olvasásához: Mariah Carey – All I Want For Christmas Is You-

 

A karácsony az ilyen kis gyermeki dolgok miatt a szeretet ünnepe. Ám nemcsak egymás szeretetének az ünnepe. Hanem önmagad szeretetének ünnepe is. Megtanulod, hogy az egész éves hajtás után hogyan mondj köszönetet önmagadnak, és hogyan kezdd emelt fővel az újévet! Főleg, ha már dolgozó személy vagy. Az év vége a cégeknél sosem könnyű. Nagy a hajtás, így jófejség, ha tartotok zárásképp egy nagy céges bulit, ahol mindenki kieresztheti a fáradt gőzt. Tegyük fel, hogy a főnök bedobja a névhúzós játék ötletét. Mit adjunk céges karácsonyi ajándék gyanánt? A válasz egyszerű lehet, de annál azért bonyolultabb. Pörgessük egy kicsit vissza a az időt:

Sok éve, mikor még gyerekek voltunk, különleges, jóleső, finom érzéssel töltött el a karácsony közeledte. Az első bekezdés megírása hatalmas nosztalgiafaktor volt, hiszen ez a jelenetsor mindenhol a világon ugyanúgy pörgött le, mintha csak egyetlen forgatókönyv íródott volna a karácsony első napjához. Karácsonyfa legyen a talpán, amely a mi fánknál szebben akart ragyogni!

Ahogy pörögtek az évek, és az emberek egyre inkább kezdtek elsüllyedni az internet és a TV előtt, a média és az áruházláncok közös erővel helyeztek egyre nagyobb hangsúlyt arra, hogy „a nagy ajándék a jó ajándék”, ahelyett, hogy „a jó ajándék nagy ajándék”. A különbség pedig nem éppen nüansznyi: nagy dolog, ha ajándékot kapunk. De ne erre fusson ki az ünnep! Az ajándék akkor jó, ha minket tükröz, és velünk azt is, aki kapja azt! És e gondolat mentén részben oda is kilyukadunk, mit érdemes adni ajándékba, de oda is, hogy valójában mit is kellene jelentenie a karácsony ünnepének. Mert egyszerűen arról van szó, hogy muszáj megálljt parancsolni magunknak. Muszáj megállni, fellélegezni, és újra gondolni az ünnep valódi jelentését.  És noha ez a cikk így egyre klisésebb is lesz, senki sem mondta, hogy a közhelyeknek nincs valóságalapjuk.

A Valentin napot és a karácsonyt hasonló vádak érik mostanság: „akik igazán szeretik egymást, azok az év minden napján szeressék egymást” – ám a karácsonynál ez egy fokkal árnyaltabb. Míg a Valentin nap esetében tényleg az év minden napján ki lehet mutatni a szerelmünket, a karácsony jóval többről szól: az ember az év utolsó két hetében mentesülhet a munka és a stressz alól. A karácsony így nemcsak ünnep, hanem társadalmi célú hirdetés is: ebben a pár napban most a valóban fontos dolgokkal kell foglalkoznunk, és nem az anyagiakkal. A karácsony így nemcsak ünnep, hanem alkalom: a szeretet ünnepe itt és most.

De akkor miért a karácsony lett éppen az az ünnep, ahol a legtöbbször megyünk úgy bevásárolni, hogy a pénztárcával még egy számológépet is bedobnánk a zsebünkbe? Egy korábbi cikkünkben beszéltünk már a káros reklámokról, és azoknak káros üzeneteiről. A karácsony eljövetelével a TV-k is átállnak az újfent említett álláspontra: a nagy ajándék a jó ajándék”. Hogy mindegy, csak szóljon nagyot! A gyerekek pedig ilyen reklámok láttán alkotják meg maguknak a saját kívánságlistájukat, amelyet a szülő igyekszik maradéktalanul teljesíteni. A káros reklámoknak köszönhetően úgy kell végig eveznünk az éven, hogy közben tudjuk: a nagy vízesés még csak most jön.

Mi lehet a megoldás? Emlékszel, mikor a szomszéd bácsi beöltözött télapónak és beköszönt hozzátok? Ez egy nagyon nosztalgikus és közösségteremtő szokás volt! Csak tudjon róla a gyerek is, mert a cikk íróját gyerekkorában nem értesítették, hogy látogatója érkezik, így amikor meglátta, hogy egy piros kabátos, szakállas idegen ül az asztaluknál, ráadásul a cikkíró helyén, hirtelen azt sem tudta, melyik kezével értesítse telefonon a rendőrséget.

Komolyabbra fordítva a szót: próbáljuk mindig az ünnepre helyezni a hangsúlyt, és ne a termékekre. És ez nemcsak a karácsonyra érvényes: az életünk is így működik. Ne a termék legyen az első, hanem a tartalom! És amit üzenni szeretnénk vele: „én ezzel az ajándékkal jelzem, hogy nekem Te vagy a világ közepe.” És ez a leginkább fontos: NEM az ajándék árával jelzed ezt. Hanem az ajándékkal és az üzenettel. Egy kézzel készített ajándéknak ma már sokkal jobban örülünk, mert ritkaság, ha egy család ilyen formában ajándékozza meg egymást! Céges ajándékozásnál is nyugodtan visszaemelhetjük e szokást a mindennapokba! És igazából bárhol, hogy most a lényeg újra az almás-fahéjas otthonérzésen legyen, és a tudva levés, hogy valakinek Te vagy a világ közepe.

Comments are closed.