Blog
A „nagynevű” cégek átka
2012-02-09
Érdekes tapasztalattal lettem az elmúlt hetekben gazdagabb, amit szeretnék megosztani olvasóinkkal is. Alapvető tendencia a reklámajándék értékesítésben, hogy egyre kevesebben rendelik. Egyre kevesebb cég épít marketing kampányt reklámajándék megerősítéssel, a kisebb vállalatok talán épp azért nem, mert örülnek, ha megtartják a stabil, maguk kicsi vevőkörét. A nagyobb vállalatok pedig azért nem, mert nekik már van egy széles ügyfélkörük, amellyel eleve rendelkeznek. S, talán ilyen-olyan indokból, de nincs szükségük reklámajándékozásra, különféle marketing kampányokra.
Ezért – bizonyára nem vagyok ezzel egyedül -, ha nagykereskedésünkbe betéved egy „nagynevű” cég igyekszünk apait-anyait beleadni a rendelések teljesítése érdekében. Nem titkolt reménnyel, hogy ha a kedves megrendelő, a „nagynevű” cég elégedetten távozik, akkor joggal visszavárhatjuk, hogy nálunk költse el újra, és újra a pénzét.
Az első bökkenő ott kezdődik, mikor kiderül, hogy a „nagynevű” cég, mindössze néhány darab reklámajándék rendelést szeretne leadni.
Mikor ebből a megrázkódtatásból felocsúdunk, akkor jön az újabb fekete leves, amit rendszerint kapcsolattartónk szenved meg. A „nagynevű” cégekre azt hiszem ugyanis kivétel nélkül jellemző a részletekbe menő, minden racionalizmust felülmúló aprólékosság (erre tudnék egy nagyon egyszerű, és frappáns igazi magyar kifejezést, de ilyet cégvezetőként nem engedhetek meg magamnak). A másik jellemzőjük a „nagynevű” cégeknek, hogy rendszerint saját különböző osztályaik között sincs normális kommunikáció, magyarán a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.
Ezért aztán hiába rendelkeznek saját grafikus csapattal, saját design csoporttal, saját marketinges reklámszövegíróval, saját szöveggel, a mit és hogyan lehet elhelyezni elképzelésekkel, ha mindezeket egymás között nem tudják leegyeztetni. Ennek fényében aztán próbálhatjuk mi megoldani az elképzeléseiket, ha az óránkénti változtatások után, az 5. vagy 6. próbálkozásra sem felel meg, vagy az egyik, vagy a másik munkaközösség igényeinek.
Sajnos, ha így haladunk épp ezek miatt nem tudjuk már a „nagynevű” cégek igényeit sem kiszolgálni, pedig csak egy kis értelmes kommunikációra lenne szükségük első sorban házon belül. Aztán leadni a rendelést a végleges rajzzal, grafikával, szöveggel, logóval, így talán nem rabolna el drága munkaórákat a fölösleges próbálkozás. S mindenki elégedett lenne! Elégedett lenne a megrendelő, hogy gördülékenyen teljesítettük a megrendelést, elégedettek lennénk mi, hogy egy „nagynevű” céget sikerült kiszolgálnunk, tudásunk, és tapasztalatunk fényében.
Ennyire egyszerű lenne! Nem értem, miért nem az?!