A Mikulás alakja és a reklám
A karácsonyi reklám forgatagban a Mikulás alakja fontos szerepet tölt be. Megszokott kép, hogy november közepétől már a jóságos Mikulás vagy Télapó alakja fogadja a bevásárlóközpontok vásárlóit. Cégek, vállalati irodaházak előcsarnokában Mikulás sapka, Mikulás csizma jelzi az ünnep közeledtét.
A Mikulás története mindenki számára ismert. Alakjának jelentősége főként a katolikus területeken lett kiemelten fontos, hisz a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökéhez, Szent Miklóshoz kötődik. Ő az, aki titokban megajándékozta egy szegény ember három lányát, mivel annak nem volt pénze ajándék vásárlásra, és így tett azután minden évben rendszeresen. Míg nem a történet elkezdett kiszivárogni, és szájról szájra terjedni.
E jócselekedet vezetett oda, hogy a magyar néphagyomány szerint, december 5. éjjelén – december 6. hajnalán, Miklós napon Szent Miklós megajándékozza a jó gyerekeket. A rosszak pedig jelképes pálcát, azaz virgácsot kapnak.
A Mikulás szó cseh eredetű, maga a hagyomány Ausztria felől érkezett hazánkban, és erősen kötődik a katolikus valláshoz.
Mivel a Mikulás alakja szorosan kapcsolódik a gyerekekhez is, nem meglepő, hogy már a hagyomány kialakulásának korai szakaszában sikeresen használták különféle gyerekekhez köthető termék értékesítésében.
Tudjuk, hogy gyerekkel sok mindent el lehet adni, s ezt már a „régi idők reklámszakemberei” is nagyon jól tudták; különféle édességek, játékok, ruházati termékek kiváló értékesítési lehetősége.
A 20. és 21. századnak sikerült még ezt is túlszárnyalnia, hisz a fogyasztásra berendezkedett társadalom szinte rá van utalva, hogy bizonyos hagyományokhoz köthetően minden létező terméket értékesítsen. Hisz míg az ’50-es években egy karácsonykor megkapott játékot a gyerek felnőttkoráig megőrizte, ma törvényszerű, hogy a vásárlók is lépést tartsanak az esetlegesen évente megjelenő friss termékmodellekkel. Legyen az játék, szórakoztató elektronika vagy háztartási gép.
Elmondhatjuk, hogy a Mikulás alakjára ma nehéz feladat hárul reklámetikai szempontból is, hogy a hagyományokból épülő reklámvár tudjon megmaradni az emberileg elfogadható határokon belül.