Reklámcsoki
Szeretem a csokit. Ezzel már meg is lehet engem venni az első pillanatban. Édes érzés, hogy milyen jó lesz ezt megenni… Emócióval a figyelemért versenyben nyerő helyzet. A kerek forma, a pénzre utaló kialakítás, a kétoldali ’nyomás’ lehetősége, és az ízléses logó megjelenés, segíti a bevésődést. Ezt még továbbadni sem ciki, mert hát hadd egyen a gyerek… Az sem baj, ha hamar eltűnik előlünk, és tápcsatornánk sötét alagútján folytatja az útját, mert már bevésődött.
Egy fontos! Hogy ne legyen rossz az utóíz! Ha a csoki, csak amolyan ímmel-ámmal csoki, vagy hogy is mondjam csak, olyan, mint a csoki, de nem az (pl. egy gyengén kevert kakaómassza), akkor a megtervezett és felépített teljes folyamat visszaüt. Arról nem is beszélve, hogy az ökolábnyomtól és egészséges életmódtól hangos pillanatjainkban, nem jó, ha csokit kapunk. Akkor is tovább passzoljuk, ha tegyük fel fogyózunk, ami szintén nem ritka manapság.
Reklámcsokival tehát nehéz befürödni, de nem árt, ha ismerjük a célközönség attitűdjét.