Minden napi bosszúságok

Azt veszem észre, hogy társadalmunk egyre inkább arra rendezkedett be, hogy mindent azonnal szeretne megkapni. Megrendelünk valamit, amit, ha nem is aznapra, de másnapra teljesítsenek, mert én vagyok a megrendelő, aki „szent.” Ez bizonyos mértékig természetesen így is van, nem vitatom, hogy a megrendelőt mi is maximális tudásunk, és olykor határaink extrém kiszélesítésével szolgáljuk ki. Ám itt van a másik oldal, az árnyékos oldal, amit már megrendelői korrektségnek, megrendelői magatartásnak nevezhetnék. Valahol úgy gondolom ennek is rendben kellene lennie ahhoz, hogy valóban a „szent” jelzőt aggasszuk a megrendelőre.

Nos, egy ilyen nem épp korrekt, már-már az inkorrektség határát súroló megrendelői magatartással futottunk össze nemrég.

Megrendelő megrendeli tőlünk a reklámajándékokat, azt határidőre vállaljuk, elkészítjük, majd szállítás előtt mégsem kell, mert… és itt jön a nagyon meggyőzőnek szánt magyarázkodás.

Ha nem számoljuk azt, hogy sok-sok munkaórát vett igénybe a több száz reklámajándék elkészítése, ha nem számoljuk azt, hogy ez mind költség, és bér, és a felhasznált termékek, amelyeket nekünk is be kellett szereznünk, akkor még mindig két lehetséges választ tudok adni erre a megrendelői viselkedésre:

• Kettő vagy több helyről is megrendelte a reklámajándékot, biztos, ami biztos gondolván, aki hamarabb szállít, attól veszi át, a többit pedig nemes egyszerűséggel nem.
• Megrendelte ugyan a terméket, de menet közben kiderült még sincs rá szükség, vagy keret, és az 1. pontban megfogalmazott sztori épp jól jön, ha takargatni kell, hogy voltaképp nem is szándékozik átvenni a megrendelt, elkészített, leszállítás előtt álló reklámajándékokat.

Summa summarum: az üzleti élet nem csak a mesterkedésekről, és a spekulatív hozzáállásról kell szóljon, még akkor sem, ha "jaj ilyen világban élünk." Szükség van olyan kihalófélben lévő mentalitásra, mint a felelősségteljes hozzáállás, korrektség, mert egy megrendelés kapcsán felmerülő viták, jogi bonyodalmak nem hiszem, hogy bárkinek ínyére, na és persze céges hírnevének kedvére lennének!