Kiváló marketingfogás vagy melléfogás?
Nemrégiben röppent fel a hír, hogy maximum négy-öt éven belül egyforma égkék, „bugyikék”, hupikék, rondakék színű (mindenki tetszése szerint válasszon) BKV buszokkal utazhatunk a fővárosban. A BKK vezetése szerint az egyforma szín sokkal jobban megkülönbözteti, a buszokat a többi gépjárműtől ez pedig megkönnyíti majd a turisták dolgát, mert egyszerűen felismerik a BKV buszokat. Nem utolsó sorban egységesíti nem csak a BKV arculatát, hanem a fővárosét is.
A turistákra visszatérve, vajon a világ bármely részén milyen jármű érkezik, áll meg a buszmegállóban, nyitja ki ajtaját és szállnak le, majd fel az emberek, akkor is, ha pepita, ha sárga, ha mintás? Úgy van! A busz.
Az egységes képalkotás az egyforma színnel pedig minden csak nem elfogadható a 21. századi modern világban. Az „egyenruha” egy régi letűnt korszak képét idézi fel az emberekben. A marketing világában mindig az egyediségre törekszünk, ha el akarunk valamit adni. Márpedig akarva-akaratlanul eladunk valamit fővárosunk összképével, „eladjuk” a látnivalóinkat, „eladjuk” múzeumainkat, templomainkat, a Dunát, a Lánchidat, gasztronómiánkat, borainkat, azt a tipikusan magyar légkört, amivel ide vonzzuk az utazókat.
A színválasztás viszont komoly „marketingfogás”. Csak nekem tűnt fel eddig a briliáns utalás, a játék a színekkel, mely egy egészen különleges design és üzletpolitikát valósít meg?
Nézzük csak, a kék, az égkék, az égbolt és a tenger színe. Ennél fogva a színt elsősorban hajózással és repüléssel kapcsolatban használják, a magas fokú asszociáció miatt.
Hát kérem, nekünk jelen pillanatban se tengerünk, se nemzeti légitársaságunk, akkor már miért ne lehetnének kék színű buszaink? Átvitt értelemben egy egész nemzetet kompenzál ezzel a városvezetés, csak át kell látni a szitán, avagy a bugyin…