Isten veled, Malév!

Lassan eltelik egy hét, hogy nincs többé Malév. Nemzeti légitársaságunk valahol reklám volt hazánknak. Hisz bárhol szálltak le a kék orrú Boeing 767-esek, egy darabka Magyarország szállt le az adott repülőtéren. Tudom sokan bele sem gondoltunk, talán valahol természetes volt ez a jelenség, de most, hogy nincs talán ezért értékeljük annyira.

Sok ilyen dolog van az életben, akkor értékeljük, amikor már nincs. Erre sok bölcsességgel lehetne visszavágni, mint a „késő bánat”, vagy az „ami késik, nem múlik”, de akkor sem térek magamhoz még egy pár napig, hogy nincs többé Malév!

Ahányszor csak tehettem, ahova csak szólított a magán, és üzleti ügyem, mindig Malév géppel repültem. Szerintem páratlanul felkészült, és profi személyzettel rendelkezett, messze magasan összehasonlíthatatlan volt a fapados járatokkal. Hisz egy nemzetet gépviselt.

Épp ezért biztos vagyok benne, hogy többed magammal gondolom úgy, hogy a Malév dolgozók értékteremtő munkát végeztek. S, ez most mind odaveszett? Pontosabban 66 év munkája veszett oda!

Reklámszakemberként tudok ehhez is, mint mindenhez hozzászólni, ami azt mondatja velem, hogy maga a Malév nemzeti légitársaság egy olyan presztízsértékű volt Magyarországra nézve, amit nem lett volna szabad elveszíteni. A presztízs a reklámszakmában és az üzleti életben nem egy veleszületett értéket jelent, hanem egy kivívott státuszt. Ilyen volt a Malév is, bárhol szállt le a világban egy kiérdemelt értéket képviselt.

Abba nem szeretnék belemenni, hogy ki, kik, és milyen körülmények okozták, hogy egy „jelkép” most a szó szoros értelmében eltűnt az égboltról. Ez még évekig tartó elemzések és viták tárgya lesz, egymásra mutogatással fűszerezve, de egy biztos: nincs többé Malév!