Blog
A raszter és a szürke (mese a bolondok napján)
2011-04-01
Elindult egyszer a raszter, a színek világába. Becsomagolta batyuját, hátára vette, és nekivágott a hosszú útnak. Ment mendegélt, és találkozott a fehérrel. Szia fehér – mondta. De szép világos vagy! Én a raszter vagyok, és szeretnék olyan szép tiszta lenni, mint te! A fehér tovább küldte, hogy ismerje meg a társait is, mert egy szín még nem a világ! Ment mendegélt a raszter tovább, találkozott a feketével. Ezt aztán a színmélység – gondolta, és el is szégyellte magát hogy ő nem ilyen telített.
A fekete is javasolta a további színek megismerését. Ment mendegélt tovább, és találkozott a szürkével. Hát te ki vagy? – kérdezte a szürke. Én a raszter vagyok – mondta, hiszen tényleg az volt. Rácsodálkoztak, hogy távolról egészen egyformának tűnnek, de közelről már pontos, vagyis pöttyös a jól látható különbség. Meg is fogadta a raszter, hogy soha többé nem akar igazi szín lenni, megelégszik azzal, ha távolról annak látszik.
Az azonban nem mese, hogy a raszter a képfelbontás egysége, vagyis az egy négyzetcentiméterre jutó képpontok száma, és ezzel lehet mesésen is bánni,