A lufik, léggömbök története
Előző posztomban tárgyaltam, miért és milyen esetben érdemes a lufikat segítségül hívni, ha reklámajándékozásról, marketing kampányról van szó. Emblémázható léggömbök Ám, mint mindennek a világon a léggömböknek is van történetük. Ráadásul nagyon is érdekes. Tudjuk, hogy a lufik első számú rajongó közönsége a gyerekek, de egészen biztos, hogy a felnőttek is mosolyra derülnek egy-egy lufi dekoráció előtt.
A gyerek közönség miatt is érdemes elsősorban így a tomboló, igazi nyárban bevetni ezt a típusú szóróajándékot. A vakáció adta szabadság, a különféle gyerek programok, rendezvények, gyerekeknek szánt koncertek mind-mind kiváló táptalajt nyújtanak az érdekelt cégeknek lufival megjelenni. A lufiban van valami sejtelmes egy gyerek számára. Szárnya nincs, mégis repül, beszélni nem tud, mégis megnevettet. Az első lufik állati bélből készültek. Az aztékok és a maják is ismerték ezt a „lufigyártási” technikát, a felfújt belekből különböző alakzatot hajtogatva áldoztak isteneiknek. Rajtuk kívül még az eszkimók és az indiánok is állati bélből készült lufikkal játszadoztak évszázadokon keresztül. Az első gumiból készült léggömbre 1824-ig kellett várni, Michael Faraday professzor jóvoltából, aki Londonban gázokkal és nyersgumival kísérletezett. Akkor tudományos szenzációnak számított a nyersgumi tasaknak, gázzal való megtöltése, amelyre úgy reagált a kaucsuk, hogy addig tágult, míg nem áttetszővé vált. Ő volt az első, aki héliumot is használt a lufi ősének felfújására.
Mint minden találmány a világon, a lufi is folyamatosan fejlődött és formálódott, míg elnyerte mai alakját. Forgalomba hozataluk után megjelentek a nem gömbölyű, hanem hosszúkás léggömbök, majd 1931-től a mókás lufik ötlete is kipattant Neil Tillotson gumigyáros vegyészmérnök fejéből. A gyár mind a mai napig lufigyártásból él.