Blog
A legyező története
2013-08-06
A kánikula kellős közepén mire vágynánk legjobban, ha nem a hűsítő, langyos fuvallatra. A lassan vidéken és nagyvárosban egyaránt műgonddal klimatizált közegben szocializálódott társadalom lassan elfelejti, milyen kellemes a hőséget úgy enyhíteni, ha legyezővel keltünk magunk körül hűvös fuvallatot. A nyár, a kánikula idején bevetendő hasznos reklámajándékok egyike lehet a legyező, ám valahogy úgy tűnik egy méltatlanul elfeledett termékről beszélünk.
Holott a legyezőnek története, mi több keleten (Kínában és Japánban) kultúrája is van mind a mai napig, és alig két-három évszázaddal ezelőtt még nálunk is előszeretettel használták a legyezőt úri körökben, úgymond fényűzés céljából. Ezt támasztja alá, hogy a 19. század végén Párizsban több ezer nő és férfi volt érdekelt a házilag készített legyező iparágában, akkori pénzben mérve ez évente 10 millió frank érték volt, amiből csak a felhasznált legyező anyaga volt 2-3 millió értékű frank. Erre még rátettek egy lapáttal az olyan egyedi készítésű legyezőkkel, mint az arannyal vagy komoly festészeti ábrázolásokkal díszített termékek, valamint az olyan anyagok használata, mint a legdrágább selyem, egyéb finom kelme. Igazából ma már el sem tudjuk képzelni, hogy a legyező hétköznapi használati tárgy legyen a nyári hőség enyhítésére, leginkább különleges alkalmakkor találkozunk egy-egy darabbal, vagy valóban reklámajándékként, szóróajándékként. Egyszóval, ha valaki meglepő, és nem mindennapi, ráadásul hasznos reklámajándékot szeretne bevetni a nyári kánikula folyamán, akkor a legyező egy igazán impozáns szóróajándék.